Faber Castell: minőség az írószerben
Valahol Lengyelországban járunk egy varsói ház ötödik emeletén a kilencvenes években akkor, amikor még kevés fényreklám van. Szemben, a magasabb (valószínűleg irodaházon) egy hatalmas felirat világít: Faber Castell, és ugyanez a felirat látható azon – az infláció miatt több ezer zlotyba került radíromon is - amit a keresztanyámtól kaptam, és hazafelé a reptéren, mint egy kincset szorongatok.
Faber Castell: a ceruza ami híressé tesz
Ugyanilyen radírt (vagy egy ehhez hasonlót, nem pontosan emlékszem, hiszen eltelt közben néhány évtized) ma már 70-80 forintért tudsz megvenni. Még mindig szuper radír, tökéletesen radíroz, nem hagy nyomot, és olyan anyagokból készült, amelyik mellőz minden káros anyagot.
De ez a cikk nem a Faber Castell radírról szól, hanem a cégről magáról, melyet 1781-ben alapítottak, és eredetileg ceruzákat készített.
A cég története egy fiatal sráccal kezdődött, aki Nürnberg mellett telepszik le, és bár asztalos a végzettsége, kitanulja a ceruzakészítést. Egyedi darabokat készít, azt árulja a nürnbergi piacon. Hamar keresett terméket varázsol a ceruzákból, később megalapítja a manufaktúráját. Ahogy az lenni szokott – halála után – fia veszi át a stafétabotot (oké, tudjuk, hogy ez egy frázis, de tényleg ez történik) és ez történik generációkon keresztül.
Faber Castell: a tönk szélén
Mint minden cégtörténetbe ebbe is kell egy csavar: az ipari forradalom környékén a cég nagy bajba kerül, ám hatalmas szerencséjére megmentőként érkezik az akkor alig 20 éves Freiherr Castell, aki először gőzgépeket vesz, aztán szétosztja a munkát (a férfiak és a nők más-más feladatot kapnak) később grafitbányát is vesz, hogy ne legyen kitett a piacnak. A srác nem csak jól gondolkodik, hanem marketingzseni is, mert minden ceruzába bevési a cég logóját, ezzel is megkülönböztetve (a mai napig) a terméket.
A cég innentől felszálló ágba kerül és legalább 3-4 generációt érdemes ugranunk, mert nem biztos, hogy olyan részletességgel érdekel téged a család története, hogy elmeséljük ki, és kivel házasodott össze, és miért, vagy azt, hogy a hatodik generációs, Ottilie von Castell találta ki a logó zöld színét. Egészen a világháborúig tart a lendület, amikor a cég elveszti vagyona egy részét, a külföldi gyárait, így az akkor 20 éves, egyébként földtudományt tanuló Roland Castell nyakába szakad minden.
Nem ért hozzá, ezért a gyártáshoz nem nyúl, ellenben elképesztő érzéke van a marketinghez: olyan brandet épít a ceruzákból mint senki más a világon, így amikor a fia (tíz volt neki, de csak egyikük örökölhette a céget) megkapta tőle a Faber Castell-t, addigra az már egy világmárka. Fia, a termékkör bővítésében, és a termékfejlesztésben hisz, ezért kozmetikai termékeket éppúgy piacra dob a márkanév alatt, mint ahogy hatalmas radírgyárakat vásárol, és elkezdi a színes ceruzák készítését, forgalmazását is.
A Faber Caster ma már külön kategória az író, és irodaszerekben: ha jó minőségű grafit, vagy színes ceruzákat akarsz vásárolni (esetleg az ezekkel okozott hibák eltűntetésére akarod a radírokat bevetni) akkor a Faber Castell kikerülhetetlen márka kiváló ár érték aránnyal.
